Kölcsön kaptam ezt a könyvet.
Kb. 2.leüléssel kiolvastam. Mi volt a fura benne? Leginkább, hogy mielőtt elolvastam azon keseregtem, hogy az utóbbi időben mennyire nem találom az utat a szüleim irányába.
Bár érzelmileg kevésbé függök tőlük, mint egy évvel ezelőtt (köszi Hédi és Tamás :-)), azért bánt ha nem a figyelmet és az elfogadást érzem felőlük. És persze, ha nem ezt érzem felőlük valószínűleg én sem azt adom nekik.
MJ: ez a figyelem dolog úgy tűnik nálam mindenhol előjön. Érdemes ezen elgondolkodni... Lehet, hogy még mindig nem figyelek eléggé magamra, a megérzéseimre és emiatt vágyom ennyire a külső figyelmet? Vagy még nem találtam meg azokat a dolgokat, amik külső figyelem nélkül is életetnek? Jó kérdések. Mintha ördögAttila barátom tenné fel. Szerinte jó tanítvány vagyok a kiforgató kérdések és agymenések tekinteében. Lehet...
Vissza a könyvhöz és a szüleimhez. Szóval épp vadulönsajnáltam magam, amikor olvasás közben rájöttem. Hoppsz! Tele vagyok a vélt vagy valós sérelmeken kívül elvárásokkal irányukba! Ami nem baj, ha én a tőlem telhetően fiygelek arra, mit szeretnének ők, mit tudok én tenni értük. Csakhogy ezeket a kérdéseket részben a sérelmek végett, részben amiatt, hogy a másik 3 tesóm folyamatosan a szoknyájuk mellett ül jól eltemettem, hiszen ők ott vannak...
Pedig, ha felnőtt - felnőtt kapcsolatot szeretnék velük (és, hát valjuk be azok vagyunk), akkor ennek megfelelően nem gyerekként kellene várnom, hogy alanyi jogon kapjak figyelmet, megértést, türelmet, hanem ezeket nekem is adnom kell nekik. Jó vagyok fejben mi? Hát igen. Ez az egyik legerősebb testrészem a csípőm mellett ;-)
Szóval, ahogy végigolvastam a könyvet ezek tisztultak.
Valójában mit is fogalmaz meg, hát megmutatom:
1. A gondolat ereje: Azzá válunk, amiről gondolkodunk.
2. A tisztelet ereje: Nem lehet szeretni valamit, vagy valakit, ha nem tiszteltük korábban
3. Az adni tudás ereje: Ha szeretetet akarsz kapni, egyszerűen csak adnod kell. (Fura, hogy annyi ember felé könnyedén tudom adni a szeretetem, de a szüleimmel szemben körülményesebbnek élem meg)
4. A barátság ereje: Szeretni azt jelenti, hogy nem egymásra nézünk, hanem együtt nézünk azonos irányba
5. Az érintés ereje: Ha ölelésre tárod a karjaid, azzal szíved is kitárod. (erre is Hédi és Tamás tanított meg. Köszönöm! és bizony alkalmazom is!)
6. Szabadnak hagyni: Ha szeretsz valakit engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd, ha nem akkor soha nem is volt a tiéd. (vicces, de nekem ez akkor megy könnyen, ha van információm, hogy miért kell szabadnak hagyni vagy elengedni valakit. VAGY azt hiszem én uralom a helyzetet. AMIKOR úgy érzem nincs beleszólásom, ráhatásom; nagyon nehéz. Jól van ez így? Lehet, hogy a nehéznek megélés a kapcsolat fontosságát, súlyát, erejét mutatja? és persze engem is minősít, ha a nehéz ellenére mégis tudom engedni.. :-) )
7. Szavak ereje: Amikor megtanulunk nyíltan és becsületesen kommunikálni, az élet megváltozik.
Szeretni valakit, ez azt jelenti, hogy ápoljuk a vele való kapcsolatunkat.
Adjuk tudtára az embereknek, akiket szeretünk, hogy szeretjük és értékeljük őket. (van, hogy szavakban, van hogy írásban, de egyre gyakrabban "varrom el a szálat" - Ahogy Tamás mondaná. Ezt úgy is megélhetném, hogy indokolatlanul kitárulkozok valakinek, aki talán nem is értékeli azt. DE! egyrészt jó érzés nekem, hogy valakinek elmondhatom, megfogalmazhatom mit érzek iránta (itt főleg a pozitív érzésekre gondolok. Azt könnyebb kiadnom magamból) és nem viszem tovább az egészet a láthatatlan - ki nem mondott, el nem intézett dolgaim listáján. és az jó :-) Ja és a meglepő, hogy a kapcsolataim ezektől tisztábbak és erősebbek.
8. Az elkötelezettség: Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek, vagy valaminek, akkor feladni nem lehet alternatíva. (arra jöttem rá, hogy igazán elkötelezettje még nagyon kevés dolognak voltam eddig. Legalábbis a fenti definíció szerint. Be kell ismernem az utolsó időszakban Attilával való kapcsolatom irányában sem voltam ennyire elkötelezett. Pedig néha az jut eszembe, ha kicsit távolabbról tudom szemlélni az eseményeket és másképp részt venni helyzetekben... Most másképp teszem, amikor észreveszem. Ez biztos.)
9. A szenvedély: Az örök szenvedély nem egyedül a fizikai vonzalom, hanem az erős elkötelezettség, lelkesedés, érdeklődés és örömteli izgalom együttes segítségével jön létre.
10. Bizalom:Az egyik módja annak, hogy eldöntsük, megfelel-e nekünk a másik ember, meg kell kérdeznünk magunktól: "feltétlenül és teljesen megbízom a partneremben?" (ez érdekes kérdés. Eddig nálam nem volt egyetemleges bizalom egy másik ember felé. De ha nem a kimondottságra, hanem az érzésre gondolok, mint például engedném e, hogy falmászás közben biztosítson. Akkor a válasz igen. Mégis van ilyenem. és veszett jó volt érezni más bizalmát is akkor, amikor én nagyon be voltam tojva, hogynem tudom megtartani. Azta! KÖSZI! :-) - ez most esett le igazán)
Mit hoz ki az ember lányából, hogy másnap három vizsgája van és készüni kéne. Na majd most!
Puszik
