Tegnap levelet kaptam kedvessportosrobi barátomtól.
Önamgában fura a levél létezése, de most nem erről szeretnék írni. - Röviden: leírtam neki, hogy ez így nekem nem jó ahogy vagyunk, mert ami eddig töltött és fontos volt számomra, most az kiveszni látszik. Úgyhogy hagyjuk.
Nagyjából erre érkezett válaszként tegnap, az, hogy neki most saját magával van elintézni valója + nála nincs meg az alap egy kapcsolathoz + sok a nyitott dolog körülötte, így nem tud új kapcsolatba kezdeni. DE! amikor közös programokról beszélt azt nagyonis komolyan gondolta.
Amikor sms-t küldött, hogy írt az jutott eszembe, hogy nem fogom elolvasni egy jódarabig. Mert már nem fontos. Ennek a gondolatnak a szellemében telt el a tegnapi napom és a mai délelőtt. Aztán... Mégis belenéztem - végülis mi baj lehet?! Pandora szelecéje
Először nem tudtam mit kezdeni vele. Annyira bevonódtam érzelmileg és nem értettem, hogy mi ez?!
Most tisztul, hogy csak az egoját rakta helyre vele.
Lényeg a lényeg: ha nem olvasom el a levelét a délutánom másra koncentrálással telt volna el.
DE! Az is igaz, hogy ezzel még erősebbé vált a pont a dolog végén. Szóval, ha az egészet nézem sokat tettem ma délután az életem előrehaladása érdekében. :-)
Kérdés: ha az első döntésem ellenére mégis elolvastam a levelet biztos, hogy annyira fontosságát veszítette?
és, ha még fontos, akkor vajon az ember fontos vagy csak kapaszkodom?
