Ma viharos napom volt. De rendjén van ez így.
Azzal kezdődött a reggel érdemleges része, hogy a Juventust hallgatva elbőgtem magam, no de nem kicsit, hanem nagyon. Ezzel jött ki az elmúlt napok feszültsége és a keserűség egy része. Mi is volt? éjszakai festés, sportosrobibabapánikja rámnyomva - milyen férfias!, és a vizsgákra készülés.
1 hetet késett és sportosrobi rettenetesen beaggódott, hogy gyerekünk lesz (dehát neki már van kettő! és azokkal most kell a legtöbbet foglalkozni, és nem akarja újból előről kezdeni, épp beállt az élete, egy gyerek mindent felborítana). Én nem igazán foglalkoztam a dologgal, máskor is késett már és hát 3 napom lett volna a vizsgáimra felkészülni. Azt gondoltam ezt a kérdést elnapolhatom addig, majd aztán megoldom, ha egyáltalán meg kell oldani. Hát a kíváncsiság és sportosrobi vagy mondjuk inkább halakrobinak ezután másképp rendezte a dolgokat. Levelek, hívások, üzenetek, hgy neki mennyire nem fér bele egy gyerek. Vicces, hogy többszöri kérésemre se tartotta még annyira sem tiszteletben a felkészülési időmet, hogy ne zúdítsa rám a paráját. Mindent ide varrt! Nagyon férfiasan. (Nem mondom, hogy bezzed, DE igen amikor az ő versenye volt amire 1 évig készült én kivártam, míg hazaér. Nem zavartam be a koncentrálásába, hogy naponta rosszul vagyok, hányingerem van stb. - valamiért ezt most tőle is elvártam volna)
Ez most megragadt. Miért van az, hogy a pasik örömmel veszik, hogy figyelek rájuk; de ők nem figyelnek, nem tartanak tiszteletben? Ez pasi típushiba vagy én vonzom a szerkezethibásokat?